2. rész Visszatekintés

-Anne szemszöge-

A legjobb barátnőmet 2005-ben ismertem meg, és azóta is kitartunk jóban-rosszban. Leírom, hogy hogy is történt az, ahová eljutottunk, mert nem kis utat jártunk be.

2005. szeptember
Jajj, ne. Már megint ez a kínzó óra. De első nap az új iskolámban, ráadásul tánc tagozaton, amiért élek-halok. Gyorsan kipattantam az ágyból, és a kedvenc összeállításomat vettem magamra. Egy shortot, egy kék "trikó"-val, és a kék Converse tornacipőm. A hajamat csak leengedtem. Feldobtam magamra egy kis sminket, hogy ne úgy menjek be, mint egy szörny. Lerohantam a konyhába, két falatból bekaptam a palacsintát, amit anya készített reggelire, és elindultam az iskolába. Csak negyed nyolc van, de máris milyen meleg. Muszáj ilyen korán indulnom, mert biciklivel járok be. Mikor beértem az osztályba, megpillantottam egy -első látásra- jó fej, barna hajú csajt.
- Szia! Anne Miller vagyok- mutatkoztam be, mert úgy néztem, hogy egy kicsit félénk.
- Szia! Én Carly. Carly Williams- mondta el nevét ő is, mintha James Bond lett volna... Ezt szóvá kellett tennem..
- Ezt olyan James Bond-osan mondtad...- nevettem el magam.
- Igen, tényleg olyan volt- nevetett ő is. Első gondolatom most már bebizonyosodott. Mi nagyon jóban leszünk.

Így kezdődött a barátságunk.

2005. nyár
Már nem sok van az utolsó csengőszó elhangzásáig. A tanárnő még mindig tolja a szokásos nyári dumát, hogy sokat készüljünk. Végre megszólalt a szabadság hangja!! Mindenki "ömlött" ki az iskolából. Carly áthívott, így nem is mondtam nemet. Rengeteget álmodoztunk, hogy az utolsó évben talán sikerül, és kiemelkedhetünk London, és Anglia táncosai közül.
- A tesód még nem jön haza?- kérdezősködtem.
- Nem, turnézik a bandával- kaptam a választ. Erre közöltem, hogy az én egyetlen bátyám is arról álmodik, és nincs is hozzá olyan rossz hangja. Megjósoltam a jövőjét: Angliában, egyedül nem lesz sikere...
- De miért mondod ezt? Még lehet sikeres...- igen. Carly optimizmusa. Csak ő nem ismeri. Már annyi mindent elrontott, hogy nem csodálkozok semmin vele kapcsolatban...
- Gyere át, és megismerheted...- hívtam, amit ő jó szívvel el is fogadott. Ahogy így elnézem a tekinteteket több lesz, mint barátság...

2009. május
A záróvizsga napja. A közös tánc miatt nem izgultam, de az egyéni elég nehézre sikeredett... Már adagoltam Cars-nak az izgulok, meg félek időzített bombáimat... Szegény.. Előre sajnáltam, de ő megnyugtatott. Logan is ott volt velünk. Igen, ő a bátyám. Ő is öntötte belém a lelket, de tudtuk, hogy sikerülni fog. Muszáj lesz, mivel itt van egy tehetségkutató producer is...