9. rész Az új szerelmes pár

-Anne szemszöge-

Egész próba alatt figyeltem a bátyámat és az LB-met. Valami nekem nem stimmel. Szerintem ők már nem csak barátok... Mikor vége volt a táncnak, Vissza mentem a szobába. Végigfeküdtem az ágyon, és ismét a plafont bámultam. Pihenésemet egy kopogás zavarta meg. Nagy nehezen feltápászkodtam, majd kinyitottam az ajtót. Meglepetten tudakoltam, hogy Logan állt előtte.
- Gyere be- jelentettem ki, majd egy kicsit félre léptem, utat hagyva neki.
- Segítség kéne- közölte. Idegesnek látszott. Ujjait tördelte, és fel-le sétált, míg le nem állítottam, s helyet nem kínáltam neki.
- Tudod, hogy jó helyre jöttél. Na mesélj.
- Szóval. Amikor négy éve elkezdődött ez az egész, beleszerettem Carly-ba. Azóta próbáltam titkolni, de nem megy tovább, és úgy érzem, hogy ő is érez irántam valamit...
- Nem csak szerinted. Végig figyeltelek titeket tánc alatt.Szerintem ő is odáig van érted- tájékoztattam, a még vak szerelmesünket.
- Hogy nyűgözhetném le?- kérdezősködött, mintha még nem randizott volna, vagy nem tetszett volna neki egy lány, akit le akart nyűgözni.
- Jajj, már. Sokkal több randid volt, mint nekem. Hogy-hogy tőlem kérsz tanácsot?
- Mert... Te jobban ismered... és... mert senkit nem szerettem, és nem akartam ennyire, mint őt.
- Na jó- adtam be derekam, mert mindkettőjük boldogsága fontos számomra.- Nagyon szeret a tengerparton sétálni. a kedvenc virága az orchidea. Ha tényleg a magadénak akarod őt tudni, kéket veszel,  és azt akkor adod neki, amikor elhívod randira.
- Köszönöm, húgi. Te mindig tudod, mit kell mondanom, mit kell tennem. Köszönöm- kaptam egy ölelést, majd pillanatok alatt elhagyta a szobát.

-Carly szemszöge-

Táncpróba után beszélni szerettem volna Logan-nel, de elviharzott és nem is láttam. Gondoltam, hogy megkeresem az én egyetlen barátnőmet, de amikor a szobájához értem, láttam, hogy Logan-t éppen akkor engedi be. Így elindultam lefelé, és útközben találkoztam Kendall-lel.
-Szia. - köszöntem, mintha nem 10 perce váltunk volna el.
-Szia. - köszönt vissza.
-Lenne egy- két kérdéssem. Nem bánod? - kérdeztem meg halkan.
-Nem, gyere üljünk le.- leültünk a kanapéra.
-Nos, szerinted tetszem Logan-nek?
-Az nem kifejezés Cars. - mondta, amitől felcsillant a szemem - Tetszik neked?
-Igen.
-Az kár mert nekem is tetszel..- mondta fapofával, amire ép meglepetten néztem. - Nyugi csak ugratlak.
-Ó. Akkor megkönnyebbültem. - vágtam vissza. -És szerinted beszéljek vele, vagy keressen meg ő, úgy értem megvárjam-e még megkeres?
-Szerintem várd meg.
-Köszi. - mondtam és megöleltem.
Rohantam fel Anne szobájába, és jött le a lépcsőn Logan.
-Merre mész? - kérdeztem, mert ment ki az ajtón.
-Csak erre-arra. Van egy kis elintézni valóm. -válaszolt eléggé bizonytalanul.
-Értem. An odafenn van?- kérdeztem.
-Ahha. - válaszolt lazán. - Na mentem. - mielőtt elment megölelt. Olyan aranyos.
Felrohantam a szobájába és beszélgettünk elég sokáig. Éppen indultunk a konyhába harapni valamit, amikor Logan hátratett kézzel beállított Anne szobájába.
-Magatokra hagylak. -mondta An majd eltűnt.
-Szia. -köszönt.
-Szia. -visszaköszöntem. Mi ez a köszönős dolog mindenkivel?
-Szóval.. azt szeretném... azt szeretném megkérdezni, hogy... öhmm.. lenne.. kedved.. velem... randizni? - kérdezte szaggatva és adott egy gyönyörű szép virágot.
-Orcidea. A kedvencem. Köszönöm. És igen, lenne kedvem elmenni veled. -mondtam kissé határozottabban, mint ahogy Ő kérdezte.

8.rész Emlékszel?

-Carly szemszöge-

Visszaemlékezéseimet Logan törte meg. Pedig ezekre a pillanatokra mindig nagyon nagy szeretettel fogok gondolni. Szóval Logan éppen közbeszólt.
-Héjj csajszi. Minden rendben? - kérdezte.
-Persze, csak visszaemlékeztem a kezdetekre. - válaszoltam, majd mosoly jelent meg arcomon, amit persze Logan viszonzott. Azt hiszem, hogy ez alatt a pár év alatt egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Bár öszéntén megvallva, nem bánom, sőt...
-Szép pillanatok is voltak. Emlékszel arra is, amikor bejutottam még a vizsgátokon? - kérdezte.
- Hogy is felejthetném el.. - mondtam egy nagy mosollyal arcomon.
-És erre is emlékszel? - felkapott és megpörgetett, pont mint azon a délutánon.
- Persze, hogy emlékszem, és arra is, hogy nem értettem miért csinálod ezt. - válaszoltam amint letett.
-Mert örültem?!- mondta vagy kérdezte...
-De a húgod közelebb állt. És őt kellett volna felkapnod..- mondtam, majd kis szünet után folytattam- mondjuk nem bántam, vagy ilyesmi..
-Nem bántad? - csillant fel szeme. -Komolyan? Csak mert utána kicsit furcsán bántál velem.
-Nem is igaz. Most miért mondod ezt? Nem bántam furcsán, csak...- nem akartam befejezni a mondatot.
-Csak? - kérdezte reménykedve, de nem fogom én mondani előbb.
-Hát itt vagytok, gyertek próbálnunk kell. -vágott közbe Anne, aminek örültem.
-Ezt még nem fejeztük be Cars. -mondta Logan, majd kacsintott.
-Nincs mit befejeznünk. -válaszoltam és elindultam kifelé, hogy próbálhassunk.

-Anne szemszöge-

A szobámban feküdtem, és a plafont bámulva arra emlékeztem vissza, hogyan is jöttünk össze James-szel.
Egy gyönyörű csütörtöki nap volt. Már második éve volt együtt a banda, amikor már nagyon összemelegedtem vele.Elhívott egy vacsorára, majd a tengerparton sétáltunk. Nagyon jól szórakoztunk, amikor elém fordult, letérdelt, mintha a kezemet akarta volna megkérni. Valahonnan elővarázsolt egy szál vörös rózsát- nem tudom, honnan, mert nyoma nem látszott- és így szólt:
- Anne Miller. Lennél a barátnőm?- amikor ezt megkérdezte, megjelentek a pillangók a hasamban. Nem mintha az egész este alatt nem lettek volna ott, de akkor nagyon felébredtek. Ezt hívják szerelemnek? Talán.
- Uram atyám.. Ez most nagyon meglepett, de IGEN. Határozottan igen- olyan boldog voltam, hogy ezek a szavak alig csúsztak ki a számon. Mikor kijelentettem döntésemet, újdonsült barátom felkapott, és megpörgetett, majd ennek végén szerelmünket egy csókkal pecsételtük meg. Emlékeimet párom szakította meg.
- Hey, Baby. Gustavo most szólt, hogy próbálni kéne. Tudtok jönni?
- Ömm, persze.
- De min gondolkodtál ennyire?- kérdezett rá.
- Csak azon, hogyan jöttünk össze. Olyan romantikus volt!!
- Igen. Életem legszebb pillanata. A sok többi mellett...
- Na megyek, és szólok Carly-nak, de előtte kérek egy csókot- kétszer sem kellett mondani neki, és egy hosszúnak tűnt puszit kaptam, majd elmentem szólni barátnőmnek, aki éppen Logannel (?) beszélgetett.
Elmentünk próbálni. Egyfolytában figyeltem Logant és a barátnőmet. Szerintem lesz itt valami..

7. rész Big Time Rush

- Logan szemszöge-

Ma áll össze a banda. Nagyon szeretném már, hogy jobban megismerjem a tagjait. Csak egy dolog nem hagy nyugodni: bejutott a húgom szívszerelme... De azért figyelmeztetni fogom azt a srácot, hogy óvatosan...
- Tehát. Rengeteg jó hangot hallottam, de mivel csak négy tagú lesz az együttes, három szerencsés nyertest hirdetünk. Carly, és Anne lesznek a koreográfusok, Logan pedig az egyik tag. Mindegyikük mond egy-egy nevet. Akiké elhangzott, ők a kiválasztottak.
- Szóval. Az első akit kiválasztottunk- kezdte Cars- Kendall Schmidt. Gratulálunk! Kérlek, gyere ide közénk!
- A második ember, aki csatlakozhat hozzánk- folytatta Anne- James Maslow. Fuss ide, hajas baba!
- A Harmadik személy, aki szintén megfogott minket, Carlos Pena Jr. A többieknek köszönjük szépen. De ne keseredjetek el, hogy nem sikerült! Ne adjátok fel az álmokat!- nyugtattam meg mindenkit. Az utolsónak a legnehezebb.
- Srácok. Meg kell egyezni egy névben. A banda neve mindig nagyon fontos, ami a legtöbb dolgot árulja el. Tehát most ötletelés- kezdte Gustavo. Semmi ismerkedés? Én nem ezt vártam...
- A Nagy (big) szó mindenképp legyen benne, mert be juthatunk a nagyok közé!- kezdte a magas szöszi. Azt hiszem, ő Kendall. Nem is olyan rossz a gondolat menete...
- Hozzá tehetnénk azt, hogy idő (time) mivel a felkészülés, idő- tettem hozzá, hogy megmutassam: nekem is van LOG(GIE)kám.
- Tehát eddig annyi van, hogy Nagy idő (Big Time). Valakinek van még ötlete?- nézett a másik két srácra G. James, és Carlos egymásra néztek, és mintha ismerték volna egymást, együtt mondták ki:
- Rohanás (rush). A rajongók le fognak minket rohanni..
- Tehát Big Time Rush- tette össze Carly a szavakat.
- Nekem nagyon tetszik!- szólalt meg a húgom. Mindenki más is beleegyezett.
- Akkor csapatépítés- szólalt meg Kelly.
- Először had ismerkedjünk meg így, hatan...- könyörgött a legmagasabb srác.
- Akkor holnap, nyolckor legyetek a stúdióban!- utasított mindenkit Rocque.
-Értettük!- vágtuk rá egyszerre.
Elindultunk az ajándék ház felé, amit a Rocque Records-tól kaptunk.
-Amúgy megismerkedhetnénk egy kicsit jobban. Én Kendall vagyok. -kezdte a szöszi.
-Én Logan, a húgom Anne, és a legjobb barátnője Carly.
-Oké, köszi Logan, de nekem is van szám. -kezdte Carly.
-James.
-Carlos.
Ez nem volt sokkal jobb megismerkedés, de mostmár legalább a neveket tudjuk.
Láttam, hogy Kendall odament Carly-hoz és beszélgettek. Egy érzés uralkodott el rajtam, de ilyet még soha nem éreztem. Talán féltékeny voltam. Anne és James is nagyon jól elbeszélgettek, ami szintén zavart egy kicsit. A húgom még fiatal, hogy pasizzon...

6. rész Meghallgatás

-Logan szemszöge-

Még aznap a repülés után Gustavo már várt minket.
-Szeretném, ha jelen lennétek a meghallgatáson. - kezdte.
-Rendben!- vágtuk rá egyszerre.
Beültünk egy terembe, de előtte még a folyosón jöttünk végig. Tele volt. Gondoltam, hogy hosszú nap lesz, és ezt meg is jegyeztem Carly-nak, de csak halkan.
-Cars, szerinted is hosszú napunk lesz? - suttogtam neki.
-Igen, de miért suttogsz? -kérdezte mosolyogva, de ő is suttogott.
-Nemtudom. -suttogtam vissza,amire mind a ketten nevetni kezdtünk, hangosan.
-Min nevettek? -kérdezte izgatottan Anne.
-Semmin!- vágtuk rá egyszerre. Egyre több az ilyen 'közösen mondjuk' pillanat. És persze ezen is nevettünk egy összenézés után.
Leültünk és kezdődött a meghallgatás. A srácok egy kicsit meséltek magukról. Gustavo kifejezetten az én korosztályomban keresi a bandatagokat. Szóval jó barátok leszünk.
Az első egy magas szőke srác volt. És kezdte a bemutatkozást.
-Kendall Schmidt vagyok. Wichitában születtem. A bátyámmal már korábban is énekeltem.
-Rendben akkor kezd el. - mondta elég barátságosan Gustavo. Mindenki kapott egy papírt és arra kell írni a pontozást.
Elénekelte a kiválasztott zenét és kimet a teremből. Mindenki értékelte majd jött a következő, egy magas srác.
-Alric Rosé. Kansas-ből. - énekelt és ugyan ez.
-James Maslow, New York-ból. - és énekelt, ahogy észrevettem nagyon tetszik a húgomnak. Ez nekem nem tetszik...
Majd egész végig így folytatódott. És bejött az utolsó személy is.
-Carlos Pena Jr. És én Weston-ban születtem, a barátaim szerint vicces vagyok. - majd egy nagy mosoly.
És énekelt ő is. Őt is pontoztuk, mint mindenki mást is.
Megbeszéltük, hogy kik legyenek a banda tagjai. 4 tagú bandát akart és abból 1 már megvan. A srácok másnap jönnek vissza az eredményhirdetésre.

5. rész A nagy nap

-Anne szemszöge-

Ma indulunk. Reggel nagyon korán kellett keljünk, de megint lekötöztem Logan-t.
- Keltsd fel a bátyádat, kicsim- intézte hozzám szavait anya, miközben az utolsó itthoni reggelinket készítette. Az illata alapján szalonnát pirított, és tojásrántottát készített. A kedvencünk. Gondolataim közepette vágtattam fel megint a lépcsőn, egyenesen be, a bátyám még kamrának mondható szobájába.
- Jó reggelt!- osontam mellé óvatosan. Mivel ezt nem hallotta meg, és a gitárt az erősítővel nem pakoltuk be, bedugtam, és egy olyan G-dúrt engedtem el füle mellett, hogy szó szerint kipattant az ágyból.- Jó reggelt!- köszöntöttem megint úgy, hogy most már felfogta.
- Neked is... Ezt muszáj volt?- kérdezett rá.
- Anya utasítására keltettelek- mentegetőztem.
- És ezt feltétlenül így kellett megoldani- egészítette ki mondanivalóm.
- Nem, de legalább vicces volt az utolsó reggeled itthon. Egy darabig. Szóval, köszönd meg nekem- néztem rá nagyra nyitott szemekkel, mert tudom, hogy egy ilyen húzásom után párnacsata következne, de így megúszhatom.
- Kimennél, hogy felöltözzek?- kérlelt, de már ki is tessékelt a szobából. Öt perc múlva lent volt, a csomagjaival együtt.- Szóval, mi a reggeli?- nézet körbe, és amikor meglátta, hogy minden, ami az asztalon van, a kedvencünk, egyből hozzáfogott enni.
- Nekem is hagyj!- kérleltem.
*Fél óra múlva*
Itt vagyunk a reptéren. Carly most érkezett meg. Egy negyed óra, és felszáll a gépünk. Álmos vagyok, de fent kell maradnom. Majd a repülőn alszok.
~A Los Angeles-i járat utasait kérjük, hogy kezdjék meg a felszállást.- szólalt meg a hang.
- Hát, mennünk kell. Sziasztok- köszöntünk el szüleinktől, és elindultunk a kapu felé, miközben anya még a szokásos fejtömését kiabálta utánunk.

-Carly szemszöge-

-Jó reggelt!!- mentem be anyáék szobájába.
-Szia Édesem. - köszöntött Apa.
Anya már a konyhában volt és készítette a 'Good Bye' reggelit
-Szia Picim.-köszöntött és egy puszit lehelt a homlokomra.-
-Szia Anyuci.-köszöntem vissza és én az arcát pusziltam meg.
-Jól aludtál?-kérdezte kedvesen.
-Már amennyire lehetett az izgalomtól. - válaszoltam és leültem a konyhaszigethez az egyik székre. Anya tálalta a reggelit és Apa is megérkezett.
Megreggeliztünk azután pedig Apa bepakolta a cuccaimat a kocsiba és indultunk a reptérre. Anne már itt van, bár majdnem egyszerre érkeztünk. Odamentem hozzájuk és köszöntem mindenkinek.
-Sziasztok.
-Szia Carly- köszöntek vissza. Anne megölelt. Nálunk ez a szokás. Furcsa módon Logan is megölelt. Na vele nem volt szokás.
~ A Los Angeles-i járat utasait kérjük, hogy kezdjék meg a felszállást.- szólalt meg a hang.
-Indulnunk kell. - mondtam szüleimnek.
-Vigyázzatok magatokra! És...- kezdték egyszerre Anne szüleivel a szokásos 'vigyázz magadra' szöveget.
Elindultunk a kapu felé és nagyon izgatottak voltunk már most is.

4.rész Szerelmes vagy?

-Anne szemszöge-

Mikor felmentem a szobába, egyből hívtam Carly-t.
- Na hello, csajszi. A bátyámmal együtt elengedtek minket. Nálad mi a helyzet?- kíváncsiskodtam.
- Én  is mehetek! De.. Beszélhetnénk? Vagyis átjönnél?- kérdésével meglepett, mert nem tudtam mit akar.
- Tíz perc és ott vagyok!- mondtam, majd válaszát meg sem várva lecsaptam a telefont, felültem Cruiser bringámra, és tényleg az ígért időn belül odaértem.
- Szia, Car! Mi a baj?
- Szia, Anne! Semmi olyasmi, amin aggódni kéne, de  meg kéne beszélnünk Logan viselkedését.Olyan furcsa volt..
- Mégis mikor?- értetlenkedtem, de tényleg nem tudtam, mire gondol.
- Amikor felkapott és megpörgetett. Te közelebb voltál, és a húga vagy, mégis hozzám jött oda. Elhiszem, hogy örült, de ezt én akkor is furcsállom.
- Én nem. Úgy tekint rád, mint a testvérére- vágtam vissza.
- Ki kéne deríteni. Amúgy tök jó, hogy ő is jön. Szeretem nézni, amikor mosolyog- mondta.
- Csak nem?
- Mit csak nem?
- Szerelmes vagy!!!
-Nem is!! - próbált tiltakozni.


-Carly szemszöge-

Miután felhívott Anne, megbeszéltem vele, hogy átjön. 10 perc múlva odaért és kiböktem, hogy mi is a bajom. Erre ő rávágta, hogy szerelmes vagyok. Pedig nem. Oké, nem mondom, hogy Logan nem helyes vagy ilyesmi, de nem vagyok szerelmes.
-Nem is! - vágtam vissza.
-Két szerelmes pár... -kezdte énekelni.
-Na most rohanj, mert ha elkaplak véged van!- kiáltottam rá és rohantam utána. Amikor elfáradtunk már csak röhögtünk rajta.
Mivel kint futkostunk a kertben lefeküdtünk a fűbe.

-Oké, biztos nem vagy szerelmes. És én is örülök, hogy jön. - mondta lihegve.
-Nem is. De legalább.. áhh mindegy.
-Ha már belekezdtél mond végig. Tetszik mi? - kezdte bökdösni az oldalam.
-Nem mondom, hogy nem tetszik, de olyan vagyok neki, mint te. A húgaként tekint rám.
-Majd ezen változtatunk. De most mennem kell. -felpattant a biciklijére és el is tűnt. Én is felmentem a szobámba. Holnap indulunk!

3. rész Irány LA!

-Carly szemszöge-

A vizsga végén odajött hozzánk az igazgató és a tehetségkutató is.
-Helló lányok és Gustavo Rocque vagyok, egy tehetségkutató. És azt kell mondjam, nektek nagy jövőtök van a tánccal.
-Tényleg?- kérdezte egyből Anne.
-Igen, és ajánlok is nektek valamit. Meghallgatjátok? -kérdezte, de minek?
-Igen. -válaszoltam.
-Nos szeretnék egy fiúbandát alapítani és kellenétek, mint koreográfus. -mondta.- Szeretnétek?
-Igeen!- vágta rá izgatottan Anne.
-Felőlem is mehet! -mondtam.
-Rendben akkor majd a papírokat megcsináljuk, és nemsokára indulhatunk is Los Angeles-be.
-Hogy hová?? -kérdeztem.
-Jól hallottad Cars. LA!! - mondta még izgatottabban Anne. Logan is ott volt velünk.
- Őmm, elnézést! Jól hallottam, hogy fiúbandát alakít?- kérdezte izgatottan.
- Igen. Viszont még nem hallottam olyan hangot, amitől elájultam volna. Olyat, amit fejleszteni is lehet- Loggie-nak több sem kellett, elkezdett énekelni ott, mindenki előtt.
- Állj, állj, állj...- stoppolta le Gustavo.- Ilyen jó dalt és ilyen előadást még nem hallottam. Van kedved LA-be jönni, és híres lenni?
- Minden vágyam!!- kiáltotta el magát Logan, majd felkapott, és megpörgetett.
-Szóval akkor menjünk és beszéljünk a szüleitekkel. -mondta a kövér pasi.
-Induljunk! -vágtuk rá  egyszerre.

Elindultunk haza és megbeszéltük a dolgokat anyuékkal és Anne szüleivel is. Anyáék azt mondták, ha Anne-t is elengedik akkor én is mehetek. És mivel Anne-t elengedték, mert Logan is jön ezért mehettem én is. Persze Anya nem tudta, hogy csak füllentek, mert még nem beszéltem Anne-vel, aki biztosra mondta volna, hogy mehetnek. Másnap már indulni is kellett, így Anyával még aznap délután elmentünk vásárolni minden kelléket és szükséges dolgot.

-Anne szemszöge-

Olyan szupi minden! Egy tehetségkutatóval LA-be megyünk. Jön Logan is? Na ez talán nem olyan jó, de megyünk a hírességek városába ember!! Hazafelé menet kiterveltük, hogy mi lesz a könyörgés módja, ha nem engednek el minket. Arra gondoltunk, hogy "átverjük" a szüleinket. Mindannyian azt mondjuk, hogy a másikat elengedték, így elengednek.
- Sziasztok!- léptünk be emeletes házunk ajtaján, és köszöntünk együtt a bátyámmal.
- Sziasztok!- szóltak vissza anyáék is.- Na hogy sikerült a vizsga?
- Remekül! Lenne egy kérdésünk- kezdtem.
- Elmehetünk LA-be?- kiabáltuk egyszerre.
- Hogy vázoljam a kérdést nagy vonalakban: Anne-t és Carly-t látta egy tehetségkutató, aki koreográfusnak kérte fel őket. Indít egy fiú bandát, de még nem talált tagot, így énekeltem neki, és azt mondta, hogy bevenne a csapatba. Szóval mehetünk?- mondta el egy levegővel Loggie.
- Egy kérdés. Car mehet?- akadékoskodott anya.
- Igen, őt engedik- füllentettem. Hál' Istennek, ennyi idő alatt megtanultam Logantől, hogy hogyan kell hazudni.
- Akkor csomagoljatok! Indultok az angyalok városába!!!- mondták szüleink.
Felrohantunk a szobánkba és elkezdtünk csomagolni, hiszen holnap indulunk. Nagyon izgatott vagyok. Felhívtam Carly-t aki szintén mondta, hogy elengedték. Szóval irány LA!!