14. rész- Egy zűrös reggel

-Anne szemszöge-
Reggel James mellett keltem fel. Rögtön megnéztem, hogy ven-e rajtunk ruha, hogy ne történjen semmi. Szerencsére megnyugodhattam. Átöltöztem bikinibe, majd csobbantam egyet a medencébe, hogy kijózanodjak. Tervem sikeresnek bizonyult. Szeretem a csendet. De ez nem tartott sokáig.. Kendall és Logan léptek ki az ajtón.
- Jó reggelt, hugica!- köszöntött Loggie.
- Jó reggelt- válaszoltam. Hol van az én egyetlen drága párom?
- Szerintem még alszik- érkezett a válasz Kendalltól.
- Akkor még kint maradok egy kicsit- jelentettem ki, majd a két fiú is csatlakozott hozzám. Beszélgettünk, mire Kendallnak csörgött a telefonja. Félrevonult beszélgetni, mi pedig bátyámmal tovább pancsoltunk. Egy kis idő múlva James is csatlakozott hozzánk, aki egy csókkal köszöntött.
- Életem, lassan el kéne kezdeni pakolni, mert holnap indulunk..- közöltem a tényeket.
- Tudom- érkezett az egyszerű válasz. Kiszálltam a medencéből, megtörölköztem és felmentem készülődni.


-Carly szemszöge-

Másnap egy kicsit korán volt reggel, mert előző este kicsit becsíptem. Na jó.. nagyon. Reggel, vagyis délben mikor felébredtem Logan nem feküdt mellettem. A telefonja itt volt az éjjeliszekrényen, de a srác sehol... Lementem a nappaliba, de ott sem volt. Ekkor meghallottam, hogy kint vannak a medencénél. Kimentem, de nem szóltam és nem is vettek észre. Néztem, ahogy Anne és Logan beszélgetnek, meg hülyülnek. Kendall észrevett, de ügyet sem vetett rám, mert épp a legújabb barátnőjével beszélt telefonon. Anne gyorsan elhúzott mellettem maga után húzva James-t és mindketten egy gyors Sziát! nyomtak, majd el is tűntek. Nem értettem miért. Majd egyetlen kérdés feltétele nélkül már válaszolt is:
-Csomagolnak mert holnap indulnak.
-Ohh. Tényleg el is felejtettem.-mondtam mosolyogva.
-Egyszer mi is elmehetnénk. - mondta Logan cuki mosollyal pofiján.
-Ez jó ötlet.
-Amúgy Carly, Jó reggelt!- mondta és megcsókolt.- Annyira szeretlek.
- Én is szeretlek LoggieBear. - mondtam az újabb csók után.

13.rész Meglepetés

-Carly szemszöge-

Másnap reggel korán keltek a fiúk. Mikorra én felkeltem Loggie már sehol sem volt. Lementem és csak Anne-t találtam, aki épp reggelizett.
-Szia Annie. Többiek? -kérdeztem egy ölelés után.
-Fogalmam sincs.
Carlos éppen lefelé jött, de csak ő volt itthon. Meg is kérdeztük, de ő sem tudott semmit. Elkezdtük hívogatni őket, de nem voltak elérhetőek. Amikor végre sok óra aggodalom után megjöttek, rögtön rájuk is förmedtünk.
-Merre voltatok? Már aggódtunk. - kiabáltuk egyszerre.
-Nyugi, majd meglátjátok este.-válaszolt Kendall.
A délelőtt elment az aggodalommal, de a délutánt ketten töltöttük Logan-nel. Elmentünk ajándékot venni az egyetlen barátnőmnek.Egy szép nyakláncot vettem neki, Logan meg egy hozzá illő karkötőt. Logan elárulta, hogy hol voltak délelőtt és nagyon tetszik az ötletük.

-Anne szemszöge-

James-szel szerettem volna lenni délután, de bejelentette, hogy be kell mennie a stúdióba, így felvonultam a szobámba, és a zene szeretetébe temetkeztem. Nem hiszem el, hogy a születésnapomat egyedül kell töltenem. Úgy látszik, a szomorúság, és a lassú dallamok elragadtak, és elaludtam egy kicsit. Álmomból egy hang keltett fel.
- Huh, csak te vagy- vettem tudomásul, hogy Carly ült mellettem.
- Igen, csak én, aki közli veled, hogy öltözz át, mert vacsorázni megyünk.
- De mit vegyek fel?- tanakodtam, de ekkor kopogtak.
- Kicsim, ezen nem kell gondolkodnod.- jött be James, és elővett háta mögül egy narancssárga koktélruhát előhúzva.
- James, ez.... Gyönyörű!!!- nyögtem ki nehezen, majd bevonultam a fürdőbe, és egy hozzá illő narancssárga magassarkúval egyetemben magamra vettem. Lementem, de nem vacsorázni mentünk.
- MEGLEPETÉS!!- kiáltották mindannyian.
- Boldog szülinapot, húgi- jött oda Logan, és átadott egy karkötőt, Carlytól pedig egy hozzá illő nyakláncot kaptam. Carlos és Kendall közös ajándékot adott, méghozzá egy gitárt. James-től a ruhán kívül két jegyet kaptam Disneyland-be.
- Köszönöm mindenkinek, de... de... nem kellett volna...- majdnem elsírtam magam, de az öröm nem engedte. James nyakába ugrottam, megcsókoltam, majd mindenkit körbeöleltem. Az este nagyon jól telt, mondjuk felére nem emlékszem. Lényeg az, hogy James mellett keltem fel.

12. rész Kendall tervez...

-Anne szemszöge-
Mikor hazaértünk, egyenesen a szobám felé vettem az irányt. Benyitottam, táskámat ledobtam az ágy melletti fotelbe, majd egy mozdulattal a heverőre vetettem magam. Szemhéjamat lecsuktam, és egy kicsit elbóbiskolhattam. Arra riadtam fel, hogy valaki rám ugrott.
- Jameees...- nyöszörögtem, miközben felültem VOLNA, de az én egyetlenem visszarántott az ágyra, és csókolgatni kezdett.- Fáradt vagyok.
- Ehhez mindig van idő!- kacsintott, mire elmosolyodtam.
- De nem ma- kacsintottam vissza rá, majd elvonultam fürdeni. Lezuhanyoztam, majd befeküdtem ágyamba, és mély álomba merültem.
Másnap reggel az én barátom már reggelivel várt.
- Jó reggelt!- köszöntöttem mindenkit a szokásos hangon.
- Neked is!- tették ugyanezt szinte egyszerre a többiek.
- Hercegnőm, remélem, éhes vagy!- jött elém James, puszit, pontosabban csókot kérve. Megadtam neki, majd a konyhába mentem, megreggeliztem. Felöltöztem, egy fehér farmert választottam egy amerikai zászló szerű pólóval, és a kedvenc hozzáillő sportcipővel. Levágtattam, majd levetettem magam a kanapéra.

-Carly szemszöge-

 Miután hazaértünk felmentem a szobámba, hogy elújságoljam anyának a randit.  Már ő is régóta várta ezt az alkalmat.  Beszéltem velük kb. 20 percet utána meg elmentem zuhanyozni, és végiggondoltam a mai napot. Eszembe jutott amit Logan mondott: „Már 4 éve is együtt lehetnénk, ha nem vagyok olyan beszari!” Olyan vicces volt amikor ezt mondta. És igazából igaza van. :)

Másnap reggel lementem és a srácok már lent voltak.  Anne még sehol, de James már szorgosan készítette a reggelit neki. Olyan aranyosak voltak, amikor Anne lejött James pedig reggelihez hívta. Ezt szóvá is tettem újdonsűlt barátomnak.

-Látod, neked is kellett volna kaját csinálnod nekem, és nem pedig fordítva.

-Jól van na. Holnap reggelivel foglak várni. – mondta, majd odahajolt, hogy megcsókoljam. Hát így is tettem.

-Mára mit tervezünk? –kérdeztem a többiektől.

-Hát, még nem tudom. –válaszolt Carlos.

-Én igen. – mondta Kendall. – De ez még titok.

-Ne csináld már Ken. - kezdte Carlos.

-Mondtam, hogy titok. - mosolygott Kendall.

-Akkor ne mond el!- duzzogott Carlitos.

-Oké.- most már nevetett Kendall. - Nekem most mennem kell. 

-Hova? -kérdezte Logan.

-Tudod Loggie.. az a dolog. -válaszolt.

Kendall elindult és Logan-en kívül senki nem tudta, hogy merre megy. De persze Logan sem akarta elmondani, hogy mi is folyik itt.

11. rész A duplarandi

- Anne szemszöge-

James visszarántott, egyenesen a víz alá, és megcsókolt. Ez a csók más volt, mint akármelyik másik. Éreztem a szenvedélyt. A pillangók régi ismerősként támadtak fel hasamban. Fáztam, de egyszerre melegség is eltöltötte testemet. Szorosan ölelt, bárhogy próbáltam, nem tudtam kibújni öléből. Egyszer csak csobbanásra lettünk figyelmesek, amitől megrezzentünk. Barátnőmet véltem felfedezni. Igen, Carly is a vízben végezte. A felszínre úsztunk, és kiültetett engem a medence szélére. Még egy csókot kaptam és ő is mellém csüccsent.
- Mit szólnál, ha elmennénk randizni?- dobta fel az ötletet, amire Cars felkapta a fejét.
- Dupla randi?- kérdezett rá.
- Legyen. Logan elhívott?- mosolyodtam el.
- Igen, végre megtörtént!!- mosolyodott el, és kinyomta magát a vízből.



-Carly szemszöge-

Megbeszéltem Anne-el, hogy menjünk duplarandira, így legalább, ha valami rosszul sülne el Logan-nel ott lesz velem. Miután kimásztam a medencéből elindultam volna a szobám felé, de Loggie utánam jött.
-Ne menj még! Szórakozzunk egy kicsit.-mondta.
-Oké, de jár neked valami. –mondtam és mosolyogtam. Logan szája csókra állt, de csak nevettem és visszalöktem a medencébe.
-Igen ez még járt nekem. – mondta miután feljött.
Csak mosolyogtam, és Anne meg James is.
-Gyere be te is. – mondta, majd nézett a cuki boci szemeivel.
-Oké. –mosolyogtam el magam és visszaugrottam a vízbe. Logan odaúszott hozzám, de én lefröcsköltem, így nem nagyon tudott a közelembe jönni. Kicsit később, amikor már napoztunk Anne odajött hozzám.
- Mi lenne ha odamennél a bátyámhoz és megcsókolnád? Erre vár már legalább 4 éve.
-Gondolod? –kérdeztem.
-Csak menj! –már majdnem kiabálva parancsolta.
-Oké. –mondtam és elindultam a leendő barátom felé. Éppen a napozóágyban feküdt James mellett. James felült amikor Anne odament hozzá, aki elé ült és megcsókolta.
Én odaálltam Logan mellé, Ő pedig felnézett rám.
-Mizu? –kérdezte csillogó szemekkel.
-Csak ennyit akartam. –lehajoltam és megcsókoltam. Már kiskorom óta szerelmes vagyok belé.
Arra gondoltunk, hogy elmehetnénk a Nazzu-ba. Vagy talán egy mozi. Így hát mozi, aztán kaja lett. Nagyon jól éreztük magunkat.
 

10. rész Egy furcsa nap

-Carly szemszöge-

Megbeszéltük, hogy másnap elmegyünk egy mozira, meg utána harapni valamit. Együtt mentünk le a konyhába, de előtte még bevittem a szobámba a virágot.
-Szóval... - kezdte Anne a konyhában.
-Semmi. -vágta rá Logan.Anne a szemét forgatta erre a kijelentésre, mire Logan egy kicsit fejenbillentette.
-Héj! -csattant rá Ann.
-Bocsi?! -kérdezte és egyben mondta Logan. Anne nagyon haragosan nézett rá olyan 'ezt még nagyon megbánod tesó' tekintettel. Komolyan néha még én is megijedek ettől a csajtól.
Kimentünk a teraszra Anne-al és megbeszéltük azt amit a szobában Logan-nel beszéltem.

Sétáltunk amikor egyszer csak James és Logan mögöttünk voltak. Egy pillanat és Anne máris a medencében landolt. James persze utána ugrott és "megmentette".
-Meg ne próbáld!- szóltam rá Logan-re a kezemet magam elé tartva, mintha fegyvert fogna rám.
-Ugye nincs a zsebedben telefon, pénz vagy hasonló? -kérdezte nagy mosollyal. Erre elkezdtem futni, de nem igazán jutottam messze, mert Kendall és Carlos feltartottak.
-A francba!- Kiabáltam el magam és miközben sikítoztam egyben jót nevettem is. Logan elkapott, felvett a vállára és kivitt, majd ilyen helyzetben beugrott velem a medencébe.

-Anne szemszöge-

Bár tudok úszni, James utánam úszott, hogy megmentsen. Kihúzott a medence szélére, feltett, felnyomta magát hozzám, és ajkaimra forró csókot lehelt.
- Jól vagy?- láttam aggódó tekintetét, ami engem is kétségbe ejtett.
- Igen. De ha most aggódsz, miért nem akkor gondolkodtál?- néztem mélyen szemébe, és próbáltam komoly lenni, ami vele szemben képtelenség.
- Olyan jó bulinak tűnt... Ne hari...- nézett rám nagyra nyílt szemekkel.
- Jaj, te..- mosolyodtam el, majd ledobva ruháimat, bikiniben újra beugrottam, majd lenyomtam őt a víz alá.
- Heey, ez vért kíván- mosolyodott el, és egyre közelebb úszott hozzám. Majdnem odaért, mikor hirtelen lefröcsköltem, és arrébb úsztam.
- Hamarabb kell felébredned ahhoz, hogy Anne Millerrel kikezdj...- fordultam meg, és húztam volna fel magamat a medence szélére, de az én drága egyetlenem visszarántott.

9. rész Az új szerelmes pár

-Anne szemszöge-

Egész próba alatt figyeltem a bátyámat és az LB-met. Valami nekem nem stimmel. Szerintem ők már nem csak barátok... Mikor vége volt a táncnak, Vissza mentem a szobába. Végigfeküdtem az ágyon, és ismét a plafont bámultam. Pihenésemet egy kopogás zavarta meg. Nagy nehezen feltápászkodtam, majd kinyitottam az ajtót. Meglepetten tudakoltam, hogy Logan állt előtte.
- Gyere be- jelentettem ki, majd egy kicsit félre léptem, utat hagyva neki.
- Segítség kéne- közölte. Idegesnek látszott. Ujjait tördelte, és fel-le sétált, míg le nem állítottam, s helyet nem kínáltam neki.
- Tudod, hogy jó helyre jöttél. Na mesélj.
- Szóval. Amikor négy éve elkezdődött ez az egész, beleszerettem Carly-ba. Azóta próbáltam titkolni, de nem megy tovább, és úgy érzem, hogy ő is érez irántam valamit...
- Nem csak szerinted. Végig figyeltelek titeket tánc alatt.Szerintem ő is odáig van érted- tájékoztattam, a még vak szerelmesünket.
- Hogy nyűgözhetném le?- kérdezősködött, mintha még nem randizott volna, vagy nem tetszett volna neki egy lány, akit le akart nyűgözni.
- Jajj, már. Sokkal több randid volt, mint nekem. Hogy-hogy tőlem kérsz tanácsot?
- Mert... Te jobban ismered... és... mert senkit nem szerettem, és nem akartam ennyire, mint őt.
- Na jó- adtam be derekam, mert mindkettőjük boldogsága fontos számomra.- Nagyon szeret a tengerparton sétálni. a kedvenc virága az orchidea. Ha tényleg a magadénak akarod őt tudni, kéket veszel,  és azt akkor adod neki, amikor elhívod randira.
- Köszönöm, húgi. Te mindig tudod, mit kell mondanom, mit kell tennem. Köszönöm- kaptam egy ölelést, majd pillanatok alatt elhagyta a szobát.

-Carly szemszöge-

Táncpróba után beszélni szerettem volna Logan-nel, de elviharzott és nem is láttam. Gondoltam, hogy megkeresem az én egyetlen barátnőmet, de amikor a szobájához értem, láttam, hogy Logan-t éppen akkor engedi be. Így elindultam lefelé, és útközben találkoztam Kendall-lel.
-Szia. - köszöntem, mintha nem 10 perce váltunk volna el.
-Szia. - köszönt vissza.
-Lenne egy- két kérdéssem. Nem bánod? - kérdeztem meg halkan.
-Nem, gyere üljünk le.- leültünk a kanapéra.
-Nos, szerinted tetszem Logan-nek?
-Az nem kifejezés Cars. - mondta, amitől felcsillant a szemem - Tetszik neked?
-Igen.
-Az kár mert nekem is tetszel..- mondta fapofával, amire ép meglepetten néztem. - Nyugi csak ugratlak.
-Ó. Akkor megkönnyebbültem. - vágtam vissza. -És szerinted beszéljek vele, vagy keressen meg ő, úgy értem megvárjam-e még megkeres?
-Szerintem várd meg.
-Köszi. - mondtam és megöleltem.
Rohantam fel Anne szobájába, és jött le a lépcsőn Logan.
-Merre mész? - kérdeztem, mert ment ki az ajtón.
-Csak erre-arra. Van egy kis elintézni valóm. -válaszolt eléggé bizonytalanul.
-Értem. An odafenn van?- kérdeztem.
-Ahha. - válaszolt lazán. - Na mentem. - mielőtt elment megölelt. Olyan aranyos.
Felrohantam a szobájába és beszélgettünk elég sokáig. Éppen indultunk a konyhába harapni valamit, amikor Logan hátratett kézzel beállított Anne szobájába.
-Magatokra hagylak. -mondta An majd eltűnt.
-Szia. -köszönt.
-Szia. -visszaköszöntem. Mi ez a köszönős dolog mindenkivel?
-Szóval.. azt szeretném... azt szeretném megkérdezni, hogy... öhmm.. lenne.. kedved.. velem... randizni? - kérdezte szaggatva és adott egy gyönyörű szép virágot.
-Orcidea. A kedvencem. Köszönöm. És igen, lenne kedvem elmenni veled. -mondtam kissé határozottabban, mint ahogy Ő kérdezte.

8.rész Emlékszel?

-Carly szemszöge-

Visszaemlékezéseimet Logan törte meg. Pedig ezekre a pillanatokra mindig nagyon nagy szeretettel fogok gondolni. Szóval Logan éppen közbeszólt.
-Héjj csajszi. Minden rendben? - kérdezte.
-Persze, csak visszaemlékeztem a kezdetekre. - válaszoltam, majd mosoly jelent meg arcomon, amit persze Logan viszonzott. Azt hiszem, hogy ez alatt a pár év alatt egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Bár öszéntén megvallva, nem bánom, sőt...
-Szép pillanatok is voltak. Emlékszel arra is, amikor bejutottam még a vizsgátokon? - kérdezte.
- Hogy is felejthetném el.. - mondtam egy nagy mosollyal arcomon.
-És erre is emlékszel? - felkapott és megpörgetett, pont mint azon a délutánon.
- Persze, hogy emlékszem, és arra is, hogy nem értettem miért csinálod ezt. - válaszoltam amint letett.
-Mert örültem?!- mondta vagy kérdezte...
-De a húgod közelebb állt. És őt kellett volna felkapnod..- mondtam, majd kis szünet után folytattam- mondjuk nem bántam, vagy ilyesmi..
-Nem bántad? - csillant fel szeme. -Komolyan? Csak mert utána kicsit furcsán bántál velem.
-Nem is igaz. Most miért mondod ezt? Nem bántam furcsán, csak...- nem akartam befejezni a mondatot.
-Csak? - kérdezte reménykedve, de nem fogom én mondani előbb.
-Hát itt vagytok, gyertek próbálnunk kell. -vágott közbe Anne, aminek örültem.
-Ezt még nem fejeztük be Cars. -mondta Logan, majd kacsintott.
-Nincs mit befejeznünk. -válaszoltam és elindultam kifelé, hogy próbálhassunk.

-Anne szemszöge-

A szobámban feküdtem, és a plafont bámulva arra emlékeztem vissza, hogyan is jöttünk össze James-szel.
Egy gyönyörű csütörtöki nap volt. Már második éve volt együtt a banda, amikor már nagyon összemelegedtem vele.Elhívott egy vacsorára, majd a tengerparton sétáltunk. Nagyon jól szórakoztunk, amikor elém fordult, letérdelt, mintha a kezemet akarta volna megkérni. Valahonnan elővarázsolt egy szál vörös rózsát- nem tudom, honnan, mert nyoma nem látszott- és így szólt:
- Anne Miller. Lennél a barátnőm?- amikor ezt megkérdezte, megjelentek a pillangók a hasamban. Nem mintha az egész este alatt nem lettek volna ott, de akkor nagyon felébredtek. Ezt hívják szerelemnek? Talán.
- Uram atyám.. Ez most nagyon meglepett, de IGEN. Határozottan igen- olyan boldog voltam, hogy ezek a szavak alig csúsztak ki a számon. Mikor kijelentettem döntésemet, újdonsült barátom felkapott, és megpörgetett, majd ennek végén szerelmünket egy csókkal pecsételtük meg. Emlékeimet párom szakította meg.
- Hey, Baby. Gustavo most szólt, hogy próbálni kéne. Tudtok jönni?
- Ömm, persze.
- De min gondolkodtál ennyire?- kérdezett rá.
- Csak azon, hogyan jöttünk össze. Olyan romantikus volt!!
- Igen. Életem legszebb pillanata. A sok többi mellett...
- Na megyek, és szólok Carly-nak, de előtte kérek egy csókot- kétszer sem kellett mondani neki, és egy hosszúnak tűnt puszit kaptam, majd elmentem szólni barátnőmnek, aki éppen Logannel (?) beszélgetett.
Elmentünk próbálni. Egyfolytában figyeltem Logant és a barátnőmet. Szerintem lesz itt valami..

7. rész Big Time Rush

- Logan szemszöge-

Ma áll össze a banda. Nagyon szeretném már, hogy jobban megismerjem a tagjait. Csak egy dolog nem hagy nyugodni: bejutott a húgom szívszerelme... De azért figyelmeztetni fogom azt a srácot, hogy óvatosan...
- Tehát. Rengeteg jó hangot hallottam, de mivel csak négy tagú lesz az együttes, három szerencsés nyertest hirdetünk. Carly, és Anne lesznek a koreográfusok, Logan pedig az egyik tag. Mindegyikük mond egy-egy nevet. Akiké elhangzott, ők a kiválasztottak.
- Szóval. Az első akit kiválasztottunk- kezdte Cars- Kendall Schmidt. Gratulálunk! Kérlek, gyere ide közénk!
- A második ember, aki csatlakozhat hozzánk- folytatta Anne- James Maslow. Fuss ide, hajas baba!
- A Harmadik személy, aki szintén megfogott minket, Carlos Pena Jr. A többieknek köszönjük szépen. De ne keseredjetek el, hogy nem sikerült! Ne adjátok fel az álmokat!- nyugtattam meg mindenkit. Az utolsónak a legnehezebb.
- Srácok. Meg kell egyezni egy névben. A banda neve mindig nagyon fontos, ami a legtöbb dolgot árulja el. Tehát most ötletelés- kezdte Gustavo. Semmi ismerkedés? Én nem ezt vártam...
- A Nagy (big) szó mindenképp legyen benne, mert be juthatunk a nagyok közé!- kezdte a magas szöszi. Azt hiszem, ő Kendall. Nem is olyan rossz a gondolat menete...
- Hozzá tehetnénk azt, hogy idő (time) mivel a felkészülés, idő- tettem hozzá, hogy megmutassam: nekem is van LOG(GIE)kám.
- Tehát eddig annyi van, hogy Nagy idő (Big Time). Valakinek van még ötlete?- nézett a másik két srácra G. James, és Carlos egymásra néztek, és mintha ismerték volna egymást, együtt mondták ki:
- Rohanás (rush). A rajongók le fognak minket rohanni..
- Tehát Big Time Rush- tette össze Carly a szavakat.
- Nekem nagyon tetszik!- szólalt meg a húgom. Mindenki más is beleegyezett.
- Akkor csapatépítés- szólalt meg Kelly.
- Először had ismerkedjünk meg így, hatan...- könyörgött a legmagasabb srác.
- Akkor holnap, nyolckor legyetek a stúdióban!- utasított mindenkit Rocque.
-Értettük!- vágtuk rá egyszerre.
Elindultunk az ajándék ház felé, amit a Rocque Records-tól kaptunk.
-Amúgy megismerkedhetnénk egy kicsit jobban. Én Kendall vagyok. -kezdte a szöszi.
-Én Logan, a húgom Anne, és a legjobb barátnője Carly.
-Oké, köszi Logan, de nekem is van szám. -kezdte Carly.
-James.
-Carlos.
Ez nem volt sokkal jobb megismerkedés, de mostmár legalább a neveket tudjuk.
Láttam, hogy Kendall odament Carly-hoz és beszélgettek. Egy érzés uralkodott el rajtam, de ilyet még soha nem éreztem. Talán féltékeny voltam. Anne és James is nagyon jól elbeszélgettek, ami szintén zavart egy kicsit. A húgom még fiatal, hogy pasizzon...

6. rész Meghallgatás

-Logan szemszöge-

Még aznap a repülés után Gustavo már várt minket.
-Szeretném, ha jelen lennétek a meghallgatáson. - kezdte.
-Rendben!- vágtuk rá egyszerre.
Beültünk egy terembe, de előtte még a folyosón jöttünk végig. Tele volt. Gondoltam, hogy hosszú nap lesz, és ezt meg is jegyeztem Carly-nak, de csak halkan.
-Cars, szerinted is hosszú napunk lesz? - suttogtam neki.
-Igen, de miért suttogsz? -kérdezte mosolyogva, de ő is suttogott.
-Nemtudom. -suttogtam vissza,amire mind a ketten nevetni kezdtünk, hangosan.
-Min nevettek? -kérdezte izgatottan Anne.
-Semmin!- vágtuk rá egyszerre. Egyre több az ilyen 'közösen mondjuk' pillanat. És persze ezen is nevettünk egy összenézés után.
Leültünk és kezdődött a meghallgatás. A srácok egy kicsit meséltek magukról. Gustavo kifejezetten az én korosztályomban keresi a bandatagokat. Szóval jó barátok leszünk.
Az első egy magas szőke srác volt. És kezdte a bemutatkozást.
-Kendall Schmidt vagyok. Wichitában születtem. A bátyámmal már korábban is énekeltem.
-Rendben akkor kezd el. - mondta elég barátságosan Gustavo. Mindenki kapott egy papírt és arra kell írni a pontozást.
Elénekelte a kiválasztott zenét és kimet a teremből. Mindenki értékelte majd jött a következő, egy magas srác.
-Alric Rosé. Kansas-ből. - énekelt és ugyan ez.
-James Maslow, New York-ból. - és énekelt, ahogy észrevettem nagyon tetszik a húgomnak. Ez nekem nem tetszik...
Majd egész végig így folytatódott. És bejött az utolsó személy is.
-Carlos Pena Jr. És én Weston-ban születtem, a barátaim szerint vicces vagyok. - majd egy nagy mosoly.
És énekelt ő is. Őt is pontoztuk, mint mindenki mást is.
Megbeszéltük, hogy kik legyenek a banda tagjai. 4 tagú bandát akart és abból 1 már megvan. A srácok másnap jönnek vissza az eredményhirdetésre.

5. rész A nagy nap

-Anne szemszöge-

Ma indulunk. Reggel nagyon korán kellett keljünk, de megint lekötöztem Logan-t.
- Keltsd fel a bátyádat, kicsim- intézte hozzám szavait anya, miközben az utolsó itthoni reggelinket készítette. Az illata alapján szalonnát pirított, és tojásrántottát készített. A kedvencünk. Gondolataim közepette vágtattam fel megint a lépcsőn, egyenesen be, a bátyám még kamrának mondható szobájába.
- Jó reggelt!- osontam mellé óvatosan. Mivel ezt nem hallotta meg, és a gitárt az erősítővel nem pakoltuk be, bedugtam, és egy olyan G-dúrt engedtem el füle mellett, hogy szó szerint kipattant az ágyból.- Jó reggelt!- köszöntöttem megint úgy, hogy most már felfogta.
- Neked is... Ezt muszáj volt?- kérdezett rá.
- Anya utasítására keltettelek- mentegetőztem.
- És ezt feltétlenül így kellett megoldani- egészítette ki mondanivalóm.
- Nem, de legalább vicces volt az utolsó reggeled itthon. Egy darabig. Szóval, köszönd meg nekem- néztem rá nagyra nyitott szemekkel, mert tudom, hogy egy ilyen húzásom után párnacsata következne, de így megúszhatom.
- Kimennél, hogy felöltözzek?- kérlelt, de már ki is tessékelt a szobából. Öt perc múlva lent volt, a csomagjaival együtt.- Szóval, mi a reggeli?- nézet körbe, és amikor meglátta, hogy minden, ami az asztalon van, a kedvencünk, egyből hozzáfogott enni.
- Nekem is hagyj!- kérleltem.
*Fél óra múlva*
Itt vagyunk a reptéren. Carly most érkezett meg. Egy negyed óra, és felszáll a gépünk. Álmos vagyok, de fent kell maradnom. Majd a repülőn alszok.
~A Los Angeles-i járat utasait kérjük, hogy kezdjék meg a felszállást.- szólalt meg a hang.
- Hát, mennünk kell. Sziasztok- köszöntünk el szüleinktől, és elindultunk a kapu felé, miközben anya még a szokásos fejtömését kiabálta utánunk.

-Carly szemszöge-

-Jó reggelt!!- mentem be anyáék szobájába.
-Szia Édesem. - köszöntött Apa.
Anya már a konyhában volt és készítette a 'Good Bye' reggelit
-Szia Picim.-köszöntött és egy puszit lehelt a homlokomra.-
-Szia Anyuci.-köszöntem vissza és én az arcát pusziltam meg.
-Jól aludtál?-kérdezte kedvesen.
-Már amennyire lehetett az izgalomtól. - válaszoltam és leültem a konyhaszigethez az egyik székre. Anya tálalta a reggelit és Apa is megérkezett.
Megreggeliztünk azután pedig Apa bepakolta a cuccaimat a kocsiba és indultunk a reptérre. Anne már itt van, bár majdnem egyszerre érkeztünk. Odamentem hozzájuk és köszöntem mindenkinek.
-Sziasztok.
-Szia Carly- köszöntek vissza. Anne megölelt. Nálunk ez a szokás. Furcsa módon Logan is megölelt. Na vele nem volt szokás.
~ A Los Angeles-i járat utasait kérjük, hogy kezdjék meg a felszállást.- szólalt meg a hang.
-Indulnunk kell. - mondtam szüleimnek.
-Vigyázzatok magatokra! És...- kezdték egyszerre Anne szüleivel a szokásos 'vigyázz magadra' szöveget.
Elindultunk a kapu felé és nagyon izgatottak voltunk már most is.

4.rész Szerelmes vagy?

-Anne szemszöge-

Mikor felmentem a szobába, egyből hívtam Carly-t.
- Na hello, csajszi. A bátyámmal együtt elengedtek minket. Nálad mi a helyzet?- kíváncsiskodtam.
- Én  is mehetek! De.. Beszélhetnénk? Vagyis átjönnél?- kérdésével meglepett, mert nem tudtam mit akar.
- Tíz perc és ott vagyok!- mondtam, majd válaszát meg sem várva lecsaptam a telefont, felültem Cruiser bringámra, és tényleg az ígért időn belül odaértem.
- Szia, Car! Mi a baj?
- Szia, Anne! Semmi olyasmi, amin aggódni kéne, de  meg kéne beszélnünk Logan viselkedését.Olyan furcsa volt..
- Mégis mikor?- értetlenkedtem, de tényleg nem tudtam, mire gondol.
- Amikor felkapott és megpörgetett. Te közelebb voltál, és a húga vagy, mégis hozzám jött oda. Elhiszem, hogy örült, de ezt én akkor is furcsállom.
- Én nem. Úgy tekint rád, mint a testvérére- vágtam vissza.
- Ki kéne deríteni. Amúgy tök jó, hogy ő is jön. Szeretem nézni, amikor mosolyog- mondta.
- Csak nem?
- Mit csak nem?
- Szerelmes vagy!!!
-Nem is!! - próbált tiltakozni.


-Carly szemszöge-

Miután felhívott Anne, megbeszéltem vele, hogy átjön. 10 perc múlva odaért és kiböktem, hogy mi is a bajom. Erre ő rávágta, hogy szerelmes vagyok. Pedig nem. Oké, nem mondom, hogy Logan nem helyes vagy ilyesmi, de nem vagyok szerelmes.
-Nem is! - vágtam vissza.
-Két szerelmes pár... -kezdte énekelni.
-Na most rohanj, mert ha elkaplak véged van!- kiáltottam rá és rohantam utána. Amikor elfáradtunk már csak röhögtünk rajta.
Mivel kint futkostunk a kertben lefeküdtünk a fűbe.

-Oké, biztos nem vagy szerelmes. És én is örülök, hogy jön. - mondta lihegve.
-Nem is. De legalább.. áhh mindegy.
-Ha már belekezdtél mond végig. Tetszik mi? - kezdte bökdösni az oldalam.
-Nem mondom, hogy nem tetszik, de olyan vagyok neki, mint te. A húgaként tekint rám.
-Majd ezen változtatunk. De most mennem kell. -felpattant a biciklijére és el is tűnt. Én is felmentem a szobámba. Holnap indulunk!

3. rész Irány LA!

-Carly szemszöge-

A vizsga végén odajött hozzánk az igazgató és a tehetségkutató is.
-Helló lányok és Gustavo Rocque vagyok, egy tehetségkutató. És azt kell mondjam, nektek nagy jövőtök van a tánccal.
-Tényleg?- kérdezte egyből Anne.
-Igen, és ajánlok is nektek valamit. Meghallgatjátok? -kérdezte, de minek?
-Igen. -válaszoltam.
-Nos szeretnék egy fiúbandát alapítani és kellenétek, mint koreográfus. -mondta.- Szeretnétek?
-Igeen!- vágta rá izgatottan Anne.
-Felőlem is mehet! -mondtam.
-Rendben akkor majd a papírokat megcsináljuk, és nemsokára indulhatunk is Los Angeles-be.
-Hogy hová?? -kérdeztem.
-Jól hallottad Cars. LA!! - mondta még izgatottabban Anne. Logan is ott volt velünk.
- Őmm, elnézést! Jól hallottam, hogy fiúbandát alakít?- kérdezte izgatottan.
- Igen. Viszont még nem hallottam olyan hangot, amitől elájultam volna. Olyat, amit fejleszteni is lehet- Loggie-nak több sem kellett, elkezdett énekelni ott, mindenki előtt.
- Állj, állj, állj...- stoppolta le Gustavo.- Ilyen jó dalt és ilyen előadást még nem hallottam. Van kedved LA-be jönni, és híres lenni?
- Minden vágyam!!- kiáltotta el magát Logan, majd felkapott, és megpörgetett.
-Szóval akkor menjünk és beszéljünk a szüleitekkel. -mondta a kövér pasi.
-Induljunk! -vágtuk rá  egyszerre.

Elindultunk haza és megbeszéltük a dolgokat anyuékkal és Anne szüleivel is. Anyáék azt mondták, ha Anne-t is elengedik akkor én is mehetek. És mivel Anne-t elengedték, mert Logan is jön ezért mehettem én is. Persze Anya nem tudta, hogy csak füllentek, mert még nem beszéltem Anne-vel, aki biztosra mondta volna, hogy mehetnek. Másnap már indulni is kellett, így Anyával még aznap délután elmentünk vásárolni minden kelléket és szükséges dolgot.

-Anne szemszöge-

Olyan szupi minden! Egy tehetségkutatóval LA-be megyünk. Jön Logan is? Na ez talán nem olyan jó, de megyünk a hírességek városába ember!! Hazafelé menet kiterveltük, hogy mi lesz a könyörgés módja, ha nem engednek el minket. Arra gondoltunk, hogy "átverjük" a szüleinket. Mindannyian azt mondjuk, hogy a másikat elengedték, így elengednek.
- Sziasztok!- léptünk be emeletes házunk ajtaján, és köszöntünk együtt a bátyámmal.
- Sziasztok!- szóltak vissza anyáék is.- Na hogy sikerült a vizsga?
- Remekül! Lenne egy kérdésünk- kezdtem.
- Elmehetünk LA-be?- kiabáltuk egyszerre.
- Hogy vázoljam a kérdést nagy vonalakban: Anne-t és Carly-t látta egy tehetségkutató, aki koreográfusnak kérte fel őket. Indít egy fiú bandát, de még nem talált tagot, így énekeltem neki, és azt mondta, hogy bevenne a csapatba. Szóval mehetünk?- mondta el egy levegővel Loggie.
- Egy kérdés. Car mehet?- akadékoskodott anya.
- Igen, őt engedik- füllentettem. Hál' Istennek, ennyi idő alatt megtanultam Logantől, hogy hogyan kell hazudni.
- Akkor csomagoljatok! Indultok az angyalok városába!!!- mondták szüleink.
Felrohantunk a szobánkba és elkezdtünk csomagolni, hiszen holnap indulunk. Nagyon izgatott vagyok. Felhívtam Carly-t aki szintén mondta, hogy elengedték. Szóval irány LA!!

2. rész Visszatekintés

-Anne szemszöge-

A legjobb barátnőmet 2005-ben ismertem meg, és azóta is kitartunk jóban-rosszban. Leírom, hogy hogy is történt az, ahová eljutottunk, mert nem kis utat jártunk be.

2005. szeptember
Jajj, ne. Már megint ez a kínzó óra. De első nap az új iskolámban, ráadásul tánc tagozaton, amiért élek-halok. Gyorsan kipattantam az ágyból, és a kedvenc összeállításomat vettem magamra. Egy shortot, egy kék "trikó"-val, és a kék Converse tornacipőm. A hajamat csak leengedtem. Feldobtam magamra egy kis sminket, hogy ne úgy menjek be, mint egy szörny. Lerohantam a konyhába, két falatból bekaptam a palacsintát, amit anya készített reggelire, és elindultam az iskolába. Csak negyed nyolc van, de máris milyen meleg. Muszáj ilyen korán indulnom, mert biciklivel járok be. Mikor beértem az osztályba, megpillantottam egy -első látásra- jó fej, barna hajú csajt.
- Szia! Anne Miller vagyok- mutatkoztam be, mert úgy néztem, hogy egy kicsit félénk.
- Szia! Én Carly. Carly Williams- mondta el nevét ő is, mintha James Bond lett volna... Ezt szóvá kellett tennem..
- Ezt olyan James Bond-osan mondtad...- nevettem el magam.
- Igen, tényleg olyan volt- nevetett ő is. Első gondolatom most már bebizonyosodott. Mi nagyon jóban leszünk.

Így kezdődött a barátságunk.

2005. nyár
Már nem sok van az utolsó csengőszó elhangzásáig. A tanárnő még mindig tolja a szokásos nyári dumát, hogy sokat készüljünk. Végre megszólalt a szabadság hangja!! Mindenki "ömlött" ki az iskolából. Carly áthívott, így nem is mondtam nemet. Rengeteget álmodoztunk, hogy az utolsó évben talán sikerül, és kiemelkedhetünk London, és Anglia táncosai közül.
- A tesód még nem jön haza?- kérdezősködtem.
- Nem, turnézik a bandával- kaptam a választ. Erre közöltem, hogy az én egyetlen bátyám is arról álmodik, és nincs is hozzá olyan rossz hangja. Megjósoltam a jövőjét: Angliában, egyedül nem lesz sikere...
- De miért mondod ezt? Még lehet sikeres...- igen. Carly optimizmusa. Csak ő nem ismeri. Már annyi mindent elrontott, hogy nem csodálkozok semmin vele kapcsolatban...
- Gyere át, és megismerheted...- hívtam, amit ő jó szívvel el is fogadott. Ahogy így elnézem a tekinteteket több lesz, mint barátság...

2009. május
A záróvizsga napja. A közös tánc miatt nem izgultam, de az egyéni elég nehézre sikeredett... Már adagoltam Cars-nak az izgulok, meg félek időzített bombáimat... Szegény.. Előre sajnáltam, de ő megnyugtatott. Logan is ott volt velünk. Igen, ő a bátyám. Ő is öntötte belém a lelket, de tudtuk, hogy sikerülni fog. Muszáj lesz, mivel itt van egy tehetségkutató producer is...

1. rész Visszatekintések

Én Carly vagyok. Egy táncos lány. A legjobb barátnőm Anne. Együtt vagyunk jóban-rosszban már 8 éve. Akkor lettünk osztálytársak. És együtt is végeztünk még 2009-ben. El is mesélem, hogy ez miként is történt.

2005. szeptember
-Anya nem akarok menni. Vagyis igen, de mindenki új lesz.-nyaggatam anyát.
-Carly, ez volt az álmod.-válaszolt. Így hát el is kezdtem készülni és indultam is a suliba.
Odaértem és bementem, majd leültem. Mellém ült egy lány. Nagyon aranyos volt és rögtön be is mutatkozott.
-Szia Anne Miller vagyok. -kezdte.
-Szia Anne. Én Carly. Carly Williams.
-Ezt olyan James Bond-osan mondtad.-nevetett.
-Igen. Tényleg. -nevettem én is. Ezután ezzel a vicces lánnyal nagyon jóban lettünk. Szinte legjobb barátok és ez csak erősödött az elmúlt évek alatt. Szóval együtt voltunk jóban-rosszban, mindig.

2005.nyár
-Örülnék, ha nyáron is sokat készülnének. -mondta az utolsó mondatát a tanárnő. És kicsengettek, már hivatalosan is nyár van.
-Gyere át! -mondtam Anne-nek. Ő át is jött suli után. Lepakoltunk, ettünk és felmentünk a szobámba. Itt még arról álmodoztunk, hogy pár év múlva mi leszünk Anglia legjobb táncosai.
-A tesód még nem jött haza?- kérdezte Anne.
-Nem most éppen turnézik a bandájával. -válaszoltam.
-Az én bátyám is énekes akar lenni. -mondta.
-Tényleg? -kérdeztem.
-Ohh, igen. És nincs is rossz hangja. De Angliában nem lesz nagy sikere. -válaszolt.
-De miért mondod ezt? Még lehet sikeres.
-Nem ismered a bátyám. Ő nagyon sok mindent el tud rontani.. sőt...-válaszol nevetve. -Nem jössz át hozzánk?
-De menjünk. -mondtam.
Átmentünk és a testvére... olyan helyes, de olyan nekem mintha a második bátyám lenne.

2009. május
Éppen a záróvizsgára készültünk Anne-el. Volt egy közös táncunk és 1-1 egyéni. Szóval nagyon sokat készültünk a táncra, mert kiderült, hogy egy tehetségkutató is jelen lesz az eseményen.
-Carly, már nagyon izgulok. - kezdte Anne a fellépés előtt 2 órával.
-Anne. Nyugi. Ne csináld ezt, mert én is izgulni fogok. -válaszoltam.
-Bocsi, de ez van Cars. - válaszolt, és megütötte a vállam.
-Na most rohanj.-kiáltottam és már futottam is utána.
-Úgysem tudsz elkapni. Blööö..- dugta ki nyelvét.

10 perccel az előadás előtt nem volt ilyen jó a kedvünk.
-Lányok, sikerülni fog. -nyugtatott minket Logan.
-Remélem is. -válaszolt Anne.
-Na azt hiszem ti jöttök. - mondta Logan.
De végül is nagy sikert arattunk és meg is volt a vizsgánk.

Szereplők

Szereplők

Carly Williams, 22 éves. Táncos lány aki családjával él London-ban. Van egy testvére aki gitáros és már nem a családdal él, hanem elköltözött LA-be. Életvidám, dinamikus és mindig eléri amit akar. Legjobb barátnőjével szinte elválaszthatatlanok, mintha testvérek lennének.

Anne Miller, 22 éves. Ő is Londonban él, majdnem Carly szomszédságában. Elválaszthatatlan barátnők, akik együtt táncolnak. Anne nagyon szeret még énekelni is. Egy bátyja van, aki mellett jóban-rosszban kitart, de rég nem látta, hisz ő egy híres banda énekese.

A Big Time Rush tagjai:

Logan, Carlos, Kendall és James