Egész próba alatt figyeltem a bátyámat és az LB-met. Valami nekem nem stimmel. Szerintem ők már nem csak barátok... Mikor vége volt a táncnak, Vissza mentem a szobába. Végigfeküdtem az ágyon, és ismét a plafont bámultam. Pihenésemet egy kopogás zavarta meg. Nagy nehezen feltápászkodtam, majd kinyitottam az ajtót. Meglepetten tudakoltam, hogy Logan állt előtte.
- Gyere be- jelentettem ki, majd egy kicsit félre léptem, utat hagyva neki.
- Segítség kéne- közölte. Idegesnek látszott. Ujjait tördelte, és fel-le sétált, míg le nem állítottam, s helyet nem kínáltam neki.
- Tudod, hogy jó helyre jöttél. Na mesélj.
- Szóval. Amikor négy éve elkezdődött ez az egész, beleszerettem Carly-ba. Azóta próbáltam titkolni, de nem megy tovább, és úgy érzem, hogy ő is érez irántam valamit...
- Nem csak szerinted. Végig figyeltelek titeket tánc alatt.Szerintem ő is odáig van érted- tájékoztattam, a még vak szerelmesünket.
- Hogy nyűgözhetném le?- kérdezősködött, mintha még nem randizott volna, vagy nem tetszett volna neki egy lány, akit le akart nyűgözni.
- Jajj, már. Sokkal több randid volt, mint nekem. Hogy-hogy tőlem kérsz tanácsot?
- Mert... Te jobban ismered... és... mert senkit nem szerettem, és nem akartam ennyire, mint őt.
- Na jó- adtam be derekam, mert mindkettőjük boldogsága fontos számomra.- Nagyon szeret a tengerparton sétálni. a kedvenc virága az orchidea. Ha tényleg a magadénak akarod őt tudni, kéket veszel, és azt akkor adod neki, amikor elhívod randira.
- Köszönöm, húgi. Te mindig tudod, mit kell mondanom, mit kell tennem. Köszönöm- kaptam egy ölelést, majd pillanatok alatt elhagyta a szobát.
-Carly szemszöge-
Táncpróba után beszélni szerettem volna Logan-nel, de elviharzott és nem is láttam. Gondoltam, hogy megkeresem az én egyetlen barátnőmet, de amikor a szobájához értem, láttam, hogy Logan-t éppen akkor engedi be. Így elindultam lefelé, és útközben találkoztam Kendall-lel.
-Szia. - köszöntem, mintha nem 10 perce váltunk volna el.
-Szia. - köszönt vissza.
-Lenne egy- két kérdéssem. Nem bánod? - kérdeztem meg halkan.
-Nem, gyere üljünk le.- leültünk a kanapéra.
-Nos, szerinted tetszem Logan-nek?
-Az nem kifejezés Cars. - mondta, amitől felcsillant a szemem - Tetszik neked?
-Igen.
-Az kár mert nekem is tetszel..- mondta fapofával, amire ép meglepetten néztem. - Nyugi csak ugratlak.
-Ó. Akkor megkönnyebbültem. - vágtam vissza. -És szerinted beszéljek vele, vagy keressen meg ő, úgy értem megvárjam-e még megkeres?
-Szerintem várd meg.
-Köszi. - mondtam és megöleltem.
Rohantam fel Anne szobájába, és jött le a lépcsőn Logan.
-Merre mész? - kérdeztem, mert ment ki az ajtón.
-Csak erre-arra. Van egy kis elintézni valóm. -válaszolt eléggé bizonytalanul.
-Értem. An odafenn van?- kérdeztem.
-Ahha. - válaszolt lazán. - Na mentem. - mielőtt elment megölelt. Olyan aranyos.
Felrohantam a szobájába és beszélgettünk elég sokáig. Éppen indultunk a konyhába harapni valamit, amikor Logan hátratett kézzel beállított Anne szobájába.-Magatokra hagylak. -mondta An majd eltűnt.
-Szia. -köszönt.
-Szia. -visszaköszöntem. Mi ez a köszönős dolog mindenkivel?
-Szóval.. azt szeretném... azt szeretném megkérdezni, hogy... öhmm.. lenne.. kedved.. velem... randizni? - kérdezte szaggatva és adott egy gyönyörű szép virágot.
-Orcidea. A kedvencem. Köszönöm. És igen, lenne kedvem elmenni veled. -mondtam kissé határozottabban, mint ahogy Ő kérdezte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése