8.rész Emlékszel?

-Carly szemszöge-

Visszaemlékezéseimet Logan törte meg. Pedig ezekre a pillanatokra mindig nagyon nagy szeretettel fogok gondolni. Szóval Logan éppen közbeszólt.
-Héjj csajszi. Minden rendben? - kérdezte.
-Persze, csak visszaemlékeztem a kezdetekre. - válaszoltam, majd mosoly jelent meg arcomon, amit persze Logan viszonzott. Azt hiszem, hogy ez alatt a pár év alatt egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Bár öszéntén megvallva, nem bánom, sőt...
-Szép pillanatok is voltak. Emlékszel arra is, amikor bejutottam még a vizsgátokon? - kérdezte.
- Hogy is felejthetném el.. - mondtam egy nagy mosollyal arcomon.
-És erre is emlékszel? - felkapott és megpörgetett, pont mint azon a délutánon.
- Persze, hogy emlékszem, és arra is, hogy nem értettem miért csinálod ezt. - válaszoltam amint letett.
-Mert örültem?!- mondta vagy kérdezte...
-De a húgod közelebb állt. És őt kellett volna felkapnod..- mondtam, majd kis szünet után folytattam- mondjuk nem bántam, vagy ilyesmi..
-Nem bántad? - csillant fel szeme. -Komolyan? Csak mert utána kicsit furcsán bántál velem.
-Nem is igaz. Most miért mondod ezt? Nem bántam furcsán, csak...- nem akartam befejezni a mondatot.
-Csak? - kérdezte reménykedve, de nem fogom én mondani előbb.
-Hát itt vagytok, gyertek próbálnunk kell. -vágott közbe Anne, aminek örültem.
-Ezt még nem fejeztük be Cars. -mondta Logan, majd kacsintott.
-Nincs mit befejeznünk. -válaszoltam és elindultam kifelé, hogy próbálhassunk.

-Anne szemszöge-

A szobámban feküdtem, és a plafont bámulva arra emlékeztem vissza, hogyan is jöttünk össze James-szel.
Egy gyönyörű csütörtöki nap volt. Már második éve volt együtt a banda, amikor már nagyon összemelegedtem vele.Elhívott egy vacsorára, majd a tengerparton sétáltunk. Nagyon jól szórakoztunk, amikor elém fordult, letérdelt, mintha a kezemet akarta volna megkérni. Valahonnan elővarázsolt egy szál vörös rózsát- nem tudom, honnan, mert nyoma nem látszott- és így szólt:
- Anne Miller. Lennél a barátnőm?- amikor ezt megkérdezte, megjelentek a pillangók a hasamban. Nem mintha az egész este alatt nem lettek volna ott, de akkor nagyon felébredtek. Ezt hívják szerelemnek? Talán.
- Uram atyám.. Ez most nagyon meglepett, de IGEN. Határozottan igen- olyan boldog voltam, hogy ezek a szavak alig csúsztak ki a számon. Mikor kijelentettem döntésemet, újdonsült barátom felkapott, és megpörgetett, majd ennek végén szerelmünket egy csókkal pecsételtük meg. Emlékeimet párom szakította meg.
- Hey, Baby. Gustavo most szólt, hogy próbálni kéne. Tudtok jönni?
- Ömm, persze.
- De min gondolkodtál ennyire?- kérdezett rá.
- Csak azon, hogyan jöttünk össze. Olyan romantikus volt!!
- Igen. Életem legszebb pillanata. A sok többi mellett...
- Na megyek, és szólok Carly-nak, de előtte kérek egy csókot- kétszer sem kellett mondani neki, és egy hosszúnak tűnt puszit kaptam, majd elmentem szólni barátnőmnek, aki éppen Logannel (?) beszélgetett.
Elmentünk próbálni. Egyfolytában figyeltem Logant és a barátnőmet. Szerintem lesz itt valami..